avagy hogyan viszonyuljunk az év végi eredményekhez szülőként
Gortva Zsuzsanna iskolapszichológus írása
A tanévzárón hagyományosan megtörténik a bizonyítványok kiosztása is, ami sokfajta érzelemmel járhat együtt. Lehet egy szülő is csalódott vagy szomorú, ha gyermeke nem úgy teljesít, sőt, különösen akkor, ha azt gondolja, gyermeke a saját képességei alatt teljesít. Mindenesetre érdemes ezeket az érzéseket a helyükön kezelni, a gyerekekkel, serdülőkkel reálisan, nem megszégyenítően, mind szülői mind gyermeki részről kellő mértékű felelősségvállalás mellett átbeszélni, aztán pedig a nyárra minél inkább elengedni. Jutalmazni lehet a szép bizonyítványt, különösen, ha tudjuk, hogy mekkora igyekezet állt mögötte, de büntetni nem érdemes. Ha a gyermek a nyáron emiatt nem telefonozhat vagy nem mehet táborba, az csak ellenállást szül benne a szülő iránt és semennyire nem következik az érdemjegyből ez logikusan, hiszen nyáron amúgy sem kellene tanulni. Érdemesebb büntetés helyett a jövőre koncentrálni, megkérdezni, jövőre miben kér segítséget, egyeztetni esetleg az adott szaktanárral, hogy milyen elmaradása lehet az adott tárgyból akár régebbről, amit pótolnia, ismételnie kellene (például szorzótábla, idegen nyelvből névmások és alap igeragozás), és azt esetleg nyár végén (ha nincs pótvizsgázás, akkor augusztusnál semmiképp sem hamarabb) elővenni.
Mi itt az iskolában díjazzuk a kitűnő tanulókat, és természetes, hogy a szülő is büszke, ha gyermeke egy „hibátlan” bizonyítvánnyal tér haza. Ennek ellenére ezt is érdemes a „helyén” kezelni, mindamellett, hogy elismerjük a gyermek igyekezetét, eredményét, kifejezzük felé, hogy büszkék vagyunk rá, nem biztos, hogy ezt szükséges az interneten posztolni vagy úton-útfélen dicsekedni vele. Ha egy gyerek vagy serdülő úgy érzi, ez nekünk elengedhetetlenül fontos, a saját boldogságunk is függ tőle, életünk egyik legszebb napja, amikor a tiszta ötös, kis könyvecskével és a jutalom fagylaltkelyhével mosolyoghat végre a facebook oldalunkon és alig várjuk rá az ismerősök reakcióit, azt nyomásnak fogja megélni, elvárásnak. Akkor is, ha nincs kimondva, hogy „Márpedig jövőre is kitűnőnek kell lenned”. Mindamellett valószínű, hogy akár a családban vagy legalábbis a tágabb baráti, rokoni körben vannak más gyermekek is, akik viszont nem értek el mind ilyen szép eredményt, és bennük és a szüleikben ilyenkor akaratlanul is megjelenik a szégyen, a velük való kapcsolatunkban pedig egy láthatatlan versengés.
Minden bizonyítvány mellé fontos lenne azt is mellétenni, hogy manapság az élethosszig tartó tanulás, a felnőttképzések szinte végtelen tengere és a folyamatos pályamódosítások korát éljük. Bármilyen érdemjegy is született, nem ez fogja meghatározni valakinek a teljes jövőjét, még akkor sem, ha az már beszámít egy felvételi eljárásban valahová. Emellett pedig még fontosabb azzal tisztában lenni, hogy minden gyermek önálló személyiség, erényekkel és hibákkal, rengeteg olyan egyedi vonással, amik nem írhatóak le egy számjeggyel 1 és 5 között.Tehát a bizonyítvány a gyermek iskolai teljesítményét, tantárgyi tudásának prezentálását, itteni viselkedését és szorgalmát tükrözi, de semmiképpen sem a teljes személyiségét vagy lényének egészét.
Tehát akkor hogyan beszélgessünk a gyermekkel? Nyitott mondatok kapaszkodóként évzáráshoz: (A szülő segíti gyermekét, ha megosztja saját nehézségeit, élményeit.)
| Gyermek | Szülő |
| Idén az volt a legjobb élményem az iskolában, hogy… | Idén az volt a legjobb élményem az iskolával, hogy … |
| A legnagyobb eredmény, amire büszke vagyok az, hogy … | Arra voltam idén a legbüszkébb gyermekemben, hogy … |
| Jövőre jobban oda kellene figyelnem arra, hogy… | Szerintem gyermekemnek jobban oda kellene figyelnie jövőre arra, hogy … |
| Jövőre abban várok több segítséget, támogatást szüleimtől, hogy … | Jövőre szülőként jobban oda kellene figyelnem arra, hogy … |
| Végezetül egypár zárt mondat. Vigyázat, varázsereje van! | |
| Elvégeztem egy (újabb) osztályt. Büszke vagyok magamra. Lehet, hogy nem sikerült minden tökéletesen, de így történt. Jövőre (is) igyekszem az iskolában tanulni, barátkozni és jól érezni magam. Most a tanévet lezárom. | A gyermekem elvégzett egy (újabb) osztályt. Emiatt büszke vagyok rá. Lehet, hogy nem sikerült minden tökéletesen, de így történt. Jövőre (is) igyekszem szülőként támogatni, hogy a képességeit a lehető legjobban megmutassa az iskolában is, és jól tudja érezni magát a közösségben. Most a tanévet lezárom. |
Fontos, hogy ha ezek a beszélgetések megtörténtek, és levontuk a megfelelő konklúziókat, akkor tényleg próbáljuk meg elengedni ezt a tanévet. Változtatni így sem, úgy sem tudunk rajta már és csak rombolja a saját mentális állapotunkat és a gyerekkel való kapcsolatunkat is, ha túl sokáig rugózunk a témán, ráadásul a nyarat sem tudjuk úgy kiélvezni.
A nyári szünet pedig nem tanulásra, hanem pihenésre van. Nyáron nem kell tanulni. Augusztus utolsó két hetében szerencsés visszaszokni az iskolai napirendhez (reggel kelünk, este fekszünk, nem fordítva), a tavaly tanultakat (kisebbekkel amennyire lehet játékosan) ismételgetni, ha van nyári olvasmány, elővenni. Addig felesleges ezzel foglalkozni, hacsak nem a gyerek szeretné: a gyerekek, serdülők idegrendszerének szüksége van erre a pihenésre.
